Az Universal Service Pistol számomra mindig is egy nagyon fura pisztoly volt. Nem a formája és a milyensége miatt említem, hanem hogy egyszerre gondoltam csúnya pisztolynak és gyönyörűnek. Látszik a típuson a németes tervezés, bumszli és szögletes minden irányból, vannak furcsa tervezési elgondolásai. Viszont használat során valahogy a hátrányai ellenére is pozitív élményeket hagyott bennem a típus, ami később halvány rajongássa formálódott, az évek után pedig az old-school rajongás vágyakozássá.

Mikor lett volna anyagi késztetésem egy USP vásárlására - főleg a G3 mellé elképzelt másodlagos fegyver elképzelése miatt -, már nem nagyon lehetett KSC/KWA pisztolyokat vásárolni. A japán gyártót a VFC kitúrta, amely első szériáiról nem mondtak túl jókat, később pedig túlárazott papírnehezéket láttam a típusokban - HK45 állandóan törő külső csövének ára ilyesztő, miközben a pisztoly 60-80K áron árulják. Aztán jött a Tokyo Marui, amely jó lehetőséget hozott volna magában, de az alkatrész ellátás támogatása nagyon nehezen indult meg, így végül ennek a közeli másolata mellett tettem le a voksomat az SRC USP-je képében. Az SRC-ben kecsegtető volt, hogy eleve teljesen fém a pisztoly. Ráadásul rendelkezik a típus CO2 tárral is rögtön, ezzel a téli játék is teljesen élhető lehet vele. A gyártó első videóban egy masszív és jól összerakott típust reméltem, láttam, ennek megfelelően premierben első vásárlók között voltam a TaiwanGunon. Sajnálatos módon a lengyel bolt hozzáállása pecsélte meg a pisztoly sorsát jó pár felhasználó esetén annak ellenére is, hogy nálam minimális és élhető hibák jelentkeztek a saját pisztolyomon.

Az első kellemes pont, hogy a pisztoly egy masszív és jó műanyag kofferben érkezett. A másik kellemes pont, hogy az általában H&K felhasználóit szivató hozzáállását nem másolták le, így a standard szerelék a pisztolyon előszerelve érkezett. További meglepetés, hogy a pisztoly színe nagyon egységes - árnyalat nélküli fekete mindenhol. A festés szép, metálos hangulatú félfényes fekete. Feliratokat sehol nem lehet találni, ezeket az Umarex európai piacot védő magatartása után érhetően elhagyták. Egyedül a biztosítókar fehér-piros feliratozása és az irányzékok célbömjei törik meg. A felhasznált műanyag (a pisztoly tokja) masszív és tartós, nem nyekereg vagy deformálódik. A fém alkatrészek egyébként sok helyen tartalmaznak megmunkálási nyomot vagy sorját - itt főleg a biztosítókarra gondolok, ami rendkívül csúnyára sikerült.

A kezelőszervek nagyon német kézre lettek tervezve, ezt jól lemásolta az SRC is. A szánakasztó hatalmas, hosszú és hátranyúló. Nagyon hangsúlyos helyen van, de nincs útban. Ezen tulajdonságai nagyon előnyösek, mert nagyon jól kezelhető. Aztán ott a biztosító-/fesztelenítőkar. Szintén méretes alaktrész, amely a pisztoly síkjából kissé jobban kiemelkedik mint szükséges. Ha szorosan fogsz rá a pisztolyra, simán útban van és így könnyű felnyomni biztosított állás közelébe. Mikor ki van biztosítva, az elsütőrudat blokkolja - simán meg tudod húzni a ravaszdit, de nem csinál semmit se. Aztán lefelé irányba lehetséges a fesztelenítés, ami egy szolgálati pisztoly esetén nagyon hasznos tud lenni. A következő elem, amiről érdemes beszélni; a tárkioldó. Nagyon picike, borzalmasan rossz helyen van. Ha a tárat ki akarod venni, szinte nagy eséllyel fogást kell cserélni. Innentől a gyors tárcsere lehetősége bukott, illetve kesztyűben megtalálni és kezelni ezt a kioldókart sem egyszerű.

Aztán ott az elsütőbillentyű. Egyrészt kényelmetlenün nagy sátorvas veszi körbe. Ezt annak lehet betenni, hogy a német férfiak mérete (legalábbis a marok :D ) miatt növelni kellett, szintén kesztyűhasználat alapvető gondolata miatt. A másik, hogy nagyon kevés anyagból van, így sajnos rendszeres a törése. Ez a törés általánosságban azért fordul elő, hogyha az elsütőbillentyűt izomból hátrahúzod, nem koppan semeddig, hanem feszíted magát az anyagot - aztán egyszer csak elpattan a jobb oldali részen. Csere alkatrészt találni kb esélyetelen nyugalmával lehet - vagy rendelsz TM HK45/USP-nek megfelelőt gyárit vagy acélt és azt kompletten átfarigcsálod, vagy teljesen gyárit az SRC-től kell vásárolni kompletten. Sajnos a TWG rendszerint nem garanciális hibaként kezeli a dolgot, ergó kis ügyesség esetén a pisztoly kukába kerül ezután. Érdekes módon, nekem eddig nem tört, mivel "táncolok" az elsütőbillentyűn - nem várom ki a reset biztos megtörténtét, hanem máris engedem vissza, jellegzetes pattogó mozgással.

A pisztoly irányzékai nagyon jók egyébként. Masszív, méretes és rendkívül jól látható fehér célgömbökkel. Az irányzékok összerendezése gyors, pontos és hatékony. Viszont az első irányzékkal lehet gond - törés és elhagyás is, javarészt leejtés oka miatt.

A külső cső sajnos nem menetes, így tracer felszerelése elsőre nem lehetséges. Létezik olyan SR-SP verzió, amely menetes külső csővel szerint. Megjegyzem, ugyanúgy létezik állítható irányzékos verzió és kompenzátoros megoldás is.

A belső alapvetően a Marui tervre alapul, de nem teljesen 1:1 másolat sajnos. Ott kezdődik a történet, hogy a szán teljesen fém. Hatalmas, bumszli és fém mivolta ellenére egész korrekt súlyban van - úgy értem, méretéhez és a benne lévő anyag ellenére könnyű. Ez a fém szán ad egy kellemes érzést, mikor lövést adsz le. Kiegészítve a hatalmas űrtartalmú nózival/dugattyúval, rúg mint egy szamár. Ez CO2 tárral még tovább fokozták, igaz ennek ára is van. A szánakasztó design is átkerült a Maruitól, vagyis a szánakasztó egy belső darabot emel meg, az pedig a dugattyúházra fog rá. Így a szán kopása, sérülése teljesen ki lett kerülve és az egész üres-mechanika pontosan, szépen jár.

A rugóvezető is erősen hajaz a japánok megoldására, csak jóval erősebb rugóval rendelkezik és a rugóvezető maga is jelentősen masszívabb - még, ha itt is több műanyag távtartó és kapcsolódó elemet lehet látni. A rugóvezető kétlépcsős, amelyből a második lépcsőt nagyon jól méretezték. Mikor a szán nagyjából teljesen hátsó állás közelébe kerül, akkor kezd el a második lépcső dolgozni - rengeteg energiát elnyel, brutális lendületet ad a pisztoly szánjának visszafelé. Emiatt a visszarúgás csillapított, de még hatalmasat üt - meglepően nagy munkára készteti a kart. A kétlépcsős rugóvezető szintén sokat segít azon, hogy a szánakasztó mindig működésbe lépjen, hiszen minimális szünetet, várakozást hagy a második lépcső ereje a rugóvezetőben.

A sütése nagyon kellemes. DA (double-action) elsütéssel rendelkezik a pisztoly. Vagyis az elsütőbillentyűvel is megfeszíthető a kakas, leadható az első lövés. Az első sikeresen leadott lövés után SA (single action) módban működik tovább. Az egész sütés egészen egyenletes, végig egy erővel dolgozik az ujjunk ellen. Kellemesen kemény, de egyáltalán nem reszelős, kifejezetten sima és kellemes. Itt jön egyedül az említett elsütőbillentyű törés problémája, ami nagyon sokaknak fordult elő. Maga az elsütő egyáltalán nem tartalmaz acélt, ráadásul az elején nagyon aggódtam a kakas miatt. A kakas elsődlegesen a Marui probémája, a japán gyártó esetén feltűnően sok a kakas törése - viszont úgy érzem az SRC itt jobb anyagot használt.

A pisztoly hopup egysége szintén a Maruihoz hasonló, de nem azonos. Kívülről állítható, így a szánt nem szükséges bontani a hop állítás céljából. Nekem dobozból simán beállítható volt .25-.36 BB súlyokig, ahogy a többi példány esetén is .32-ig el tudtam menni gond nélkül. A lőkép, pontosság és lőtáv kifejezetten jó, ahogy a pisztoly ereje is. CO2 tárral lazán 1.5J felett is képes lehet lőni. Viszont szintén sajnálatos tapasztalat, de a hop kamra törése is gyakori jelenség. A kamra vége törik le, pontosabban az a karom amely a tok alá csúszik be. Ettől a pisztoly működő marad, némileg a pontosság csökken - de nem élhetetlen módon, simán használható marad minden. A kamra nagyobb lengést tud megtenni felfelé, de igazából a szán úgyis befolyásolja meddig tud kimozdulni végeredményben. Amit észrevettem, hogy akik leejtették vagy meleg időben CO2 tárral hajtják, azok esetén szinte mindig előfordult ez a hiba. Ami szintén meglepő, hogy a külső cső mekkorát billen, mikor a szán kiereteszelést végrehajtja - hátraakasztott szánnál szabályosan az égbe néz a csőtorkolat.

A tárakból mindkét típust volt szerencsém használni. Első észrevétel, hogy a két tár annyira különböző, mintha egy másik gyártó tárja lenne. Először is a gázos verzió nagyon könnyű, vélhetően a felhasznált anyaga miatt. A CO2 verzió pedig nagyon bumszlira sikerült a tártalp miatt, ami ráadásul teljesen indokolatlan méretű. Mindkét tár közös pontja, hogy a tárajak már az újabb Marui designt utánozza - amire a WE is szépen áttért, nem véletlenül. A magasan lévő tárajak pontosan és jól adogat, a BB-t pontosan egyesével készíti elő a nózi számára. Itt is nagyjából egyenesen be kell tolni a hop kamrába és csókolom. Viszont ennek a megoldásnak a legnagyobb hátránya, hogy a tárajak nagyon sérülékeny lesz. Ha leejted a tárat, szinte biztosan el fog repedni a tárak, rosszabb esetben azonnal törik. Mikor kölcsön adtam a magam USP-jét kollégámnak, sikerült egy tárajkat eltörni egy sikeres leejtés után. A CO2 verziók pedig a fényesebb anyaguk miatt még könnyebben kicsúszhatnak a kézből.

További közös, hogy mindkét tár adogató rámpája ki van szélesítve, ráadásul egészen magasan - ergó, így könnyen és gyorsan lehet tárazni. Az adogatótömb felső része csúcsos, így balról és jobbról is egyformán elkezdhető a BB-k töltése. A tömb szorosan zár azzal a nyúlvánnyal a tárajakra, amelyet körömmel meg lehet fogni és az egész tömböt hátrahúzni. Kissé kényelmetlen az adogatótömb megfogása és hátrahúzása, köröm kell hozzá. A szánakasztót emelő rész masszív, de nem túl méretes.

A gázos verzió esetén a pisztolyon látható alkatrészekkel azonos festés használtak. A tár anyaga éreszhetően alumínium, hihetetlen könnyű más pisztolyok tárjaihoz képest. A tártesten láthatóak az éleshez hasonló furatok - amik a rendelkezésre álló lőszerek számolását segítené -, itt ezek mind csak dísznek vannak. A tárakasztó bemarásai elől vannak, nem túl mély bevágások ezek. Ráadásul itt a kopás szépen látszik pár játék után is - teljes kikopás után pedig lehet bereszelgetni. A tártalp apró, vékony műanyag. Nem tűnik erősnek, egyébként leejtés során inkább ledobja magáról, mintsem eltörik. A betöltőszelep a tártalp alatt található, furaton át szépen hozzáférhető a töltés során. Az egész tárral a legnagyobb bajom, hogy az o-gyűrűt nagyon alulméretezték. Pontosabban túlzottan vékony átmérőjű o-gyűrűt terveztek ide, ami könnyebben kiszárad vagy sérül. Mikor télen javarészt fekete gázzal használtam a pisztolyt, sokkal gyorsabban mentek tönkre a főtömítések. Mellé jön, hogy a tömítőtömb csapokkal került rögzítésre, amelyet kifejezetten gyűlölök, tapasztalat szerint sokkal érzékenyebbek ezek a tárak - leejtésre, tömítés öregedésére, stb.

A CO2 verzió az előző említéssel egyezően nagyon eltér a gázos tártól. Nyílván az első dolog, hogy teljesen más anyagot használtak, emiatt a festése is más. A tártalp ráadásul nagyon bumszli, teljesen feleslegesen. A hatalmas tártalp rejtő a patron betekerőt, amely egy egyenes bevágást kapott. Imbuszkulcsot itt bizony nem fogsz használni. A patron miatt a tártest meg van vágva két oldalt, így ránézésre lyukas az egész tártest és látható benne a patron - ergó zárt zsebben kell elhelyezni, mert messziről látható, rejtőzésben akadályoz. A patronkiszúró körül méretes tömítés található, általánosságban az SRC CO2 tárjai egészen tartósak szoktak lenni.

A pisztoly használata nagyon nagy élmény. Erős a visszarúgása, egészen hangos. A pályán pár kör után simán félelmet kelt az ellenfélben, tekintve az ereje is igencsak megvan hozzá. Nehéz BB-vel ez pedig simán tovább emelhető. Sajnálatos, hogy az európai disztribúciónak az Umarex ennyire keresztbe tett, mert az alkatrész igénye miatt inkább a nem ajánlott kategóriába tenném a pisztolyt. Még annak ellenére is, hogy ténylegesen nagyon jó pisztolynak tartom, de foglalkozni kell vele. Egy megerősített, frissített példánnyal az SRC piacot tudna robbantani - talán még a VFC-nek is oda tudna csapni az Umarexnél bepróbálkozva.

Szöveg: Batmause
Fényképek: Batmause