HU 
EN 
Amikor az SRC bejelentette az MP5-öst és lesz hozzá CO2-es tár, igen bizakodó lettem. Az első bemutató videók esetén is szimpatikus volt amit láttam. Masszív, jól összerakott és súlyos géppisztoly látványa fogadott, a CO2-nek hála egy már érezhető visszarúgás és nagy tűzsebesség párosult. Aztán eljött a megjelenés napja, rendelkezésre állt a kézikönyv. Ebbe belekukkanva rögtön elment a kedvem az egésztől, ettől függetlenül egy barátom óvaintésem ellenére is vett egyet és évek után el is jutott hozzám ez a példány. Erről szól írásom és hogy az SRC milyen módon rontotta el az egészet - szerintem.
A cikk elolvasása előtt egy gyors megjegyzés. Ugye az megvan, hogy az Umarex eléggé erős, szinte dzsihádszerű ostromot hajt végre licensz tulajdonosként? Talán ez lehet az egyik oka, hogy a Glock/H&K és egyéb hasonló vonalon nagyobb a csend az airsoft berkein belül? Az is észrevehető, hogy az egész sport licensz-orientált lett. Az új megjelenések kizárólag licensz alatt jelennek meg, nincsenek konkurens/olcsóbb másolatok és amennyiben a megvásárolt replikáddal probléma adódik azt nagyon nehezen tudod megoldani. Lehet mégis jobb volt nekünk a régi idők, mikor csak játszottunk amivel szerettünk volna?
Először kézbe véve azt kaptam, amiben az SRC igen erős. Egy masszívan összerakott, súlyát tekintve nehéz replikát. Nincs játékfegyver benyomásom, de azt azért érezni valamelyest hogy egy "olcsóbb" replikát tartok a kezemben. WE-hez hasonlítva szebb, de a VFC külső minőségét már nem éri el. Tetszik, hogy az éles MP5-höz hasonlóan megvannak a pontheggesztések helyei, nyomai. A festése matt fekete és a műanyagokkal együttesen a külső színe összhangban van. A festés egyébként vaskos és láthatóan jól bírja a strapát, de semmi különös tartóssága nincs - nem olyan, mint a VFC amely még a kromofágot is kihívás elé állítja. Feliratok is itt-ott előfordulnak, de az Umarex-féle licensz őrület esetén ez erősen visszafogott dolog. A régimódi - S-E-F markolat - nagyon látványos és király. Ezek a betűk látványosak és jól láthatóak az eltérő színű kiemeléssel. Vaskos, nem recsegű műanyagból csinálták meg - viszont közelebb van a műanyaghoz, mint az üvegszálas anyaghoz. A WE például egyértelműen valamilyen üvegszálas anyagú, jobb a tapintása és fogása is; az SRC ebből a szempontból sokkal durvább és egyszerűbb érzést ad vissza. Az előagy gumimarkolata egészen puha anyagú, fogása nagyon jó - még a tulajdonosa általi zöld festés ellenére is, ergó a fekete-zöld kéttónus nagyon jól áll neki. Mintha a markolatot rögzítő gombocska hiányozna vagy nem lenne kidolgozva rendesen - vagy tulajdonosa távolította el. Ezt a példányt stílusosan egy M4 KAC RAS előagy alsórészével szereltek fel csőszorító bilencsek segítségével - mocsok jó látvány és nagyon old-school érzést ad. A tus nagyon masszívan rögzül, szinte kalapálni kell a helyére és levenni sem éppen egyszerű. Lötyögése minimális, simán szokható és elhanyagolható kategóriába tartozik. A tusán hatalmas, vaskos gumitalp található, ami ténylegesen segít a fegyver tartásában, nagyban csökkenti a tusa csúszkálását.
A kezelőszervek működése is sokkal egyszerűbb és durvább egy WE-hez viszonyítva. A tűzváltókar sarkosan kapcsolható - talán az inkább előny egy WE-hez hasonlítva. Aa tárkioldó is jóval erősebben tart. A tusa betolt állásban is masszívan tart, kioldó-/rögzítőkarja WE-hez képest keményebb, VFC-hez képest puhábban jár.
Szétszedése klasszikus MP5 módon tehető meg. A pinek eltávolítása után pillanatok alatt részlegesen szétszerelhető. Mint említettem, a tusa eltávolítása lehet egy picit küzdelmes lesz - amit én egyáltalán nem bánok és a VFC G3 meg sem lepett a dolog. Az elsütőt markolattal együttesen csak le kell hajtani és leemelni, viszont a zárkeret kiszereléséhez már csavarok eltávolítása is szükséges. A taiwaniak/kínaiak úgy tervezték meg a rugóvezetőt, hogy a tok végéből kipréselték a lemezt és a rugóvezetőbe tettek kétoldalt egy-egy menetet. A tokon a préselést nem sorjázták, eléggé éles maradvány maradt meg - illetve a zárkeret behelyezéskor ebben a sorjában minimálisan, de meg is akad. A rugóvezetőt el lehet távolítani a zárkeretből, de ahhoz azt tovább szükséges bontani - egyébként nem tenném, mert így legalább egyben marad az egész és útban csincs ami azt illeti.
Az elsütőt megtekintve nekem rögtön egy WA M4-es jutott róla eszembe. Az M4-ekre jellemző sorozatkapcsolás található itt, ütőszeg reteszelés pedig nincs. A kakas méretes, vaskos és masszív darab. Hatalmas csapágy figyel rajta, ami nem golyós - egyszerű görgőcsapágy. A csapágyat egy csap tartja a helyén, a csap körül a spiáter tűrhetően vastag - de nem vennék mérget arra hogy idővel nem fog deformálni és később a csap kiesni, vele együtt pedig a csapágy is eltávolodik. Az ütőszeg körül szintén méretes tok található, amely a tárat is jelentősen pozícióban tartja. Maga az ütőszeg szelepet megütő része acél, egyébként a kakason található csapágyon túl minden spiáter jellegű az elsütőben. A kakas rugó erős, ami a CO2 tár miatt indokolt is - egyébként a kakast felhúzni meglepően könnyen lehet ehhez képest. Ha a kakas csapágyát tartó pin mentén nem deformálódik semmi, nem hiszem hogy itt hosszútávon is bármi teendő lesz.
A zárkeret maga rendkívül könnyűcske és picike. Rengeteg anyagot kispóroltak benne, ezzel nagyon korrekt tűzsebességet sikerült elérniük. Amikor dolgozik a fegyver, a zárkeret erejét enyhén érezni - de abszolút nem a visszarúgás ereje miatt fogjuk ezt a fegyvert szeretni. Nózija kétrészes, első része és a belső dugattyúrész is fémből van (alu tippem szerint). A nózin nincs külön betöltőtüske, hanem a fúvóka maga végzi a betöltést is - ami miatt a nózi törés nem hiszem, hogy probléma lenne. A fúvóka jó hosszú, vastag és masszív. A külső héjon van egy hosszanti bemarás, amibe a zárkeretbe betekert csavarok tudnak illeszkedni - ez adja a nózi megvezetését és a nózi kiütését a hopup egységből is. A nózi megvezetés fura megoldást használ, kicsit szokatlan és talán a CO2 miatti rázkódás miatt. Úgy szerelik össze a nózit, hogy az azt megvezető csavarokat lazán tekerik be - nem érinti a nózi oldalfalát és gyakorlatilag a menetben is lazán bentvan, a rázkódástól gyakorlatilag ki is lazulhat. Majd a csavar felesztergált részére kívülről rápattintanak egy omega-zégert. Ez teljesen jó is lenne, ha maga a zéger ne kapna ütést, így idő után eldeformálódik és szinte biztos hogy lepattan a csavarról - jó eséllyel a dugattyúba bejutva. Az a fotókon is jól látható, hogy nem kevés kopást okoztak ezek a zégerek, szépen telenyomták a nózi végét (dugattyút) porral, kosszal és a nózi végén található ventillációt szépen el is tömítette. Arról nem beszélve, hogy a nózin lévő o-gyűrűket is cserélni kellett emiatt. Egyébként a nózi dugattyúját is szépen megütötte, látszik is a deformáció rajta. Alapos takarítás, o-gyűrűk cseréje, megvezetőcsavar alá o-gyűrű rejtése, zégerek cseréje jelentős javulást hoztak. Eredeti állapotban az nózi be volt szorulva, nem tömített tökéletesen - gyakorlatilag a zárkerettel együtt mozgott a nózi. A rugóvezető miatt elég sok csavarrögzítőt használtam a későbbi rázkódás adta problémák csökkentése érdekében - remélem ez be fog válni a későbbiekben.
Ezek után érkeztem el a hopuphoz, amely miatt gyakorlatilag hozzám került a fegyver. Elsődleges gond a gyenge hop teljesítmény volt. Az egy dolog, hogy nem nagyon tudott mit kezdeni már a közepes BB súlyokkal sem, de a szórás is borzalmas volt a lenyomóerő ingadozása miatt. Nost a hop alapvetően egy fém cnc-mart testre alapul, amelyre egy alu csövet húznak fel pozíció rögzítés és lötyögés mentesítés céllal - sajnos egyben nem fotóztam le a hop egységet a kapkodásban. Ebben található a belső cső, gumi, egy részes lenyomó egy csappal rögzítve és egy rugóval ellentartva. A tárcsa viszont öntvény, amely látványra utólagos cnc-marással hangolnak be. Most a tárcsa maga az egyik fő probléma az észrevételemeim során. A tárcsa hiába teljesen kör formájú, kétoldalt le van csapva D-alakúra, azért képes billegni megfelelő menet hiányában. Ráadásul ahogy az alkatrészen lévő plusz sorja elkezd lekopni, jobban tud billegni. Így kénytelen voltam a meglévő menetelést kiegészíteni menetrögzítéssel, teflonszalaggal és egyéb módon - jelentősen stabilabbá, de nehezebben állíthatóvá téve. Az állítótárcsa eleje kúpos, amelyet ahogy betekered el kezd hatni a lenyomóra. Az elrendezés miatt ráadásul a hop állítás így logikailag fordítva végzi, ahogy tekered be az állítót, csökkented a hop hatást. A lenyomó egy darabból készül, de a csap külön elem. Itt is némileg tud mozogni az egész fel-le. Az oldaltartás egészen jó volt, nem kellett lényegesen hézagolnom ezen a részen. Viszont a fel-lelötyögés miatt a rugóját szépen lecseréltem - tekintve a gyári amúgyis enyhén deformált is volt. Következő a belső cső. Az első fotókon eltávolítottam az elox bevonatot - ugyanis egy maximum átlagosnak nevezhető alu cső található a fegyverben. A lenyomónak nem sok helyet hagytak - magyarul kicsi az ablak, a gumi feltámaszkodik és nincs elég lenyomó felület és belógás se. Helyből a gumit cseréltem egy TNT-re, ablak méretet lényegesen növeltem - majd dupla felületre. Ezen módosítások után az eddig .25-28 súlyt éppen tekerő hatásból eljutottam oda, hogy már .36 és társai BB-ket is képes lett kezelni a hop egység - egyébként látványosan jobban működik a hop egység.
Következett a tár. A gazdája elmondása szerint a tárakkal is volt gondja, ugyanis mind eresztett állítása szerint. Igazából szétszedés és takarítás után 3-4 nap múlva is tarotta a nyomást, így ezt a kosznak tudtam be. Felépítését tekintve eléggé költséghatékonyan, de jól oldották meg a tárakat. A tárköpeny egy aprócska lemez, amelyből a tár belső része egyben kihúzható. Bal oldalt egy műanyag elem kattan be a tárköpenybe, rögzítve a kettőt egymáshoz. Ez a gomb könnyedén benyomható, a tár belső könnyen kivehető. Üres kapcsoló van, amely esetén az ütőszeget emeli fel a tár egy alkatrésze, így idézve elő az üres kattanást. A tárajak méretes törönykén emelkedik ki, mivel a nózi fúvókájával egy magasságba engedi fel a BB-ket. A gázkiömlő gumi is viszonylag magasan taláható és egy jól megtervezett masszív ponton adja át a gáznyomást a nózinak. A tár jobban emlékeztet a WE régi closed-bolt megoldására, de egyébként nagyon szépen működik. A szelep sárgaréz, méretes és masszívnak tűnik. A tömítés elrendezése is szimpatikus volt, alapvetően az SRC CO2 tárak szelepei és patron tömítései kifejezetten jók szoktak lenni - talán még a KJ-nél is jobb. A tárhoz külön esztergált elem kapcsolódik a tártesthez, csapokkal rögzítve. Eléggé masszív és méretes az egész, nem aggódnék egy GHK AK szériához hasonló patrontartó lerobbanás miatt. A patronbetekerő is egy nagy, méretes alu darab szép esztergálással és megmunkálással. A betekerést egy hosszanti bevágás segítei, jó hangsúlyos és mély - ez deformálódni és törni nem fog. Nagyon érdekes és jó húzás a rézszalag alkalmazása a patrontartó körül, ezzel szerették volna a lehülést ellensúlyozni, visszamelegedést gyorsítani - szerintem szuper ötlet volt a részükről. A patronkiszúró szintén méretes tüskét kapott, körülötte jó minőségű, de szerintem picit vékonyka PU-gumi található tömítésre - nem szabad izomból meghúzni, az is biztos.
A fegyver működése során a többi MP5 GBB-hez képest hangosabb, de más SMG/karabély hangjához nem hasonlítható erősségű. Tűzsebessége eléggé gyors, ami adja az MP5 életérzést. HK-slap mindig jó móka, de harcihelyzetben számomra nem mindig célravezető - inkább bal kézzel szoktam leugrasztani, mint rácsapni. Maga a fegyver működése a javítás után sokat javult, de megmaradt bennem az a negatív érzés amelyet a megjelenése körül éreztem. Nem rossz SMG, főleg hogy CO2 opciója miatt télen-nyáron játszható - ha nyáron nem lenne így 1.5J feletti az ereje. Manapság amúgyis ritkaság egy MP5 a harcmezőn, már ritkaság és eléggé old-school érzést ad - nagyon feljöttek a modern társai. További nehezítő tényező, hogy az Umarex miatt Európában egyáltalán nem kapható a típus, alkatrész és tartozékok pedig pláne - ez a példány is Taiwanból jött magánimport útján. WE és VFC megoldásaitól jelentősen kedvezőbb az ára miatt kecsegtető vétel lehet, ha sikerül megbarátkozni a hátrányaival - ami CQB-only közegben bőven megállja majd a helyét.
Szöveg: Batmause
Fényképek: Batmause
